Peti / Buick Gran Sport 1968

Egészen különleges érzés, amikor egy újságban, neten sokszor megcsodált kép materializálódik az ember garázsában.

A ’66-os Mustang Coupe után tehát jött ez a gyönyörűség. A dolog pikantériája, hogy amikor már megalkudtunk a Mustangra, és elmentem a minősítő vizsgára, ott volt a Buick is. Olyan volt az élmény, mint amikor a vőlegény rágerjed a koszorúslányra, de ugye akkor már nem lehet visszakozni. Mindazonáltal, a sors produkál váratlan fordulatokat és a Buick épp akkor lett megint eladó, amikor elhatároztam, hogy megválok a Mustangtól.

Itt ugyanaz a pazar segg, de már az én haszonélvezetemmel.

A Mustang tehát visszatért Győrbe, a Buick pedig jött hozzám. E helyütt is köszönöm Balázsnak és Jánosnak a flott ügyintézést. A hazaút eseménydús volt. Az első tankolásnál szerencsémre kisebb tömeg gyűlt az autó köré, így észrevették, hogy folyik a benzin. Ezt én nem láttam abból a szögből, ahonnan be akartam szállni, úgyhogy jól jött az asszisztencia. Szerencsére csak felül hiányzott egy tömítés, így pár liter leszívása után ez a probléma elhárult. Sajnos a következő kényszerpihenő már hosszabb volt, ugyanis megadta magát a generátor. Szerencsére pont a nyíregyházi Metro előtt, így éjszakára zárt helyen tudtam hagyni, reggel pedig a feltöltött akkumulátorral hazahoztam.

Fórumos identitásom ihlettetése is hozzá kapcsolódik. Útépítésnél a brazil gépsor egyik eleme, úgyis, mint biomechanikus forgalomirányító berendezés leint és a várakozás alatt beszélgetésbe kezd:
“-Oszt’, Tesó, ez milyen autó?
-Egy Buick.
-Jó, de Ford vagy mi?”