Zoli / Dodge Ram 1500 dinnyeszállító

Hogyaszongya’ 2006-os Dodge Ram 1500. 5,7 Hemi V8 háromszáz franctudja mennyi lóerő meg mégsokkaltöbb nyomaték. Kapcsolható összkerékhajtás felezővel, automata váltó. Gyári sperr difi, 20”-os kerekek, 6 személyes dinnyeszállító gépjármű-szerkezet.
Valószínűtlenül feleslegesen sok erő.
Valószínűtlenül nehezen használható autóban.
Valószínűleg egy teljesen megborult ember tulajdonában.

Most, hogy a technikai adatokon túlestünk, legyen inkább szó az autó tulajdonságairól. De nem azokról a dolgokról akarok beszélni, amiktől már a hajunk hullik, mert ezerszer megkérdezték tőlünk, hanem azokról, hogy miért szeretjük ezeket a szörnyeket. Tökmindegy, hogy mennyi lóerő. Még mindegyebb, hogy mennyit eszik, könnyű-e vele tolatni és az is, hogy van-e hozzá alkatrész. Nem azért, mert nálunk V8-fanoknál a lé a fán terem. Lóf***t! Sőt! Sokat kell szenvedni a pénzért, de megéri. Megéri, mert egy ilyen vas sokkal többet mutat, mint európai társai. Először is a hang. Egy V8 duruzsolása semmihez sem fogható. Még ha nem is megyek sehova, csak megjáratom egy kicsit az olajat a motorban, akkor is jobb kedvem lesz tőle. Megunhatatlan számomra. A Ram esetében is, pedig tervezek egy komolyabb, hangosabb dobot rá, mert ugye nincs olyan, hogy elég.

Kényelem. Hát az van. Még egy pipuban is, pedig Ifának gyártották az államokban. Elől 3 hely, ami alapból is baszoda, de ráadásul simán elférsz, még ha tipikus mexikói csajod is van, akinek nagyobb fara van, mint Winnetou lovának. Hátul is van hely a lábadnak. Én jól hátra tolom az ülést, hátradöntve, hogy fokozzam a jampifaktort, de még így sem szűk a méltán híres Coli barátomnak, akiről tudjuk, hogy ülve nyalja a holdat. (szerkesztők ide beszúrhatnak egy képet a fényestekintetű fiatalemberről).

( Örömmel. a szerk. )

Kormányváltó! Ez nem azt jelenti, hogy politikailag ellenzem munkásságát az ügyes, okos, intelligens, szép nagyvezírünknek, hanem hogy a váltókar a kormányoszlopon van és azt egy flegmán elegáns mozdulattal tudod D-be rántani. Hátul is hárman ülünk, és a fülke hátsó szélvédőjébe épített kis tolóablak is elektromosan nyitható. Vagány mi? Naná, hogy a 4 ablak is elektromos. Aztán itt van még a kilátás a sofőrülésből. Magasan ülsz, így faszán előre látsz és ott van előtted a bazinagy orr. Mit orr? Nagy ormány! Sőt egy ringyónagy krómozott tokmány! Amit ha meglát a visszapillantóban a szalmakalapos rétischumacher a susogósában, úgy húzódik ki a külsősávba, mint ha fizetnének érte.

Teljesítmény. Sok. Meg még több. Ide majd megint beszúratok a mondanivalóm alá a szerkesztőkkel egy videót, amin pörögök, mint a zománcos lavór.

Mert ugye a sperr. Hogy a Mindenható ajándékozza meg a világ legjobb és legtöbb sörével (remélem szereti) azt, aki kitalálta. Ettől már csak a kukoricagombóc a nagyobb istenáldása, de nem azért, mert az csövesen terem. Elég egy közepes lépés a hangospedálra, kormány kiteker és húúúúúújúúúúúj! már forgatja is a farát, ahogy Kelemen Anna, ha dupla gázsit kap. Szoktam figyelni a sztrítracsingos csikidámlovagok arcát, amikor a piroslámpánál próbálnak mellettem maradni. Nem őszinte a mosolyuk. Bár a hátulja elég könnyű a plató miatt, az elejében meg ott a V8, mondhatnám, hogy orrnehéz mint az ámbráscet azért kezelhető, csak nedves úton figyelni kell mert hamar megbosszulja a lazaságot. Fura dolog, de igaz, hogy akár kanyarodni is lehet vele. Mert ugye ezt sok amerikai autóról nem lehet elmondani. Persze, nyomába sem ér a mai hárombetűs elektronikákkal telerakott űrrepülőgépeknek, de mint tudjuk, az ilyesmi a gyengék fegyvere.
Szőröstökű amerikaiautós jelmondata: No computer, no problem.

Használhatóság. Ez egy kicsit kettős érzést vált ki belőlem. Egyrészt használhatatlan fosh, mert Kojak fején hamarabb találsz bolhát, mint parkolóhelyet a belvárosban. A szűk utcákban sem könnyű kanyarogni, kb. akkora a fordulókör, mint a távolságibusznak. De másrészt űberalles, mert elég modern ahhoz, hogy bármikor belehuppanhassak, amikor csak a kedvem tartja és uccu, már ott sem vagyok. Nem melegíted percekig, mehetsz vele télen-nyáron, hóba-fagyba. Bírja a kátyúkat, a sáros mellékutakat. Hát mégiscsak egy ganyéhordó, nem?

Összefoglalva: imádom, mert egy hálás igásló, ami nemcsak kényelmes és napihasználatra alkalmas, de jampi is. És a lényeg, hogy V8. Nagy V-vel és nagy 8-cal. Van rajta egy 3 tonnás vonóhorog, amivel elhúzom az üveghegyet is kurtafarkú malacostól. Volt már néhány amerikai autóm. Mindegyiket volt miért szeretni, de azt hiszem, ennél az autónál hazaértem. Nemcsak azért, mert szeretem használni, hanem mert külsőre is nagyon tetszik.

Amikor otthagyod a parkolóban és nem mész el anélkül, hogy vissza ne néznél rá. Na akkor tudod, hogy hazaértél.

Megnéznéd élőben is?
Akkor ne hagyd ki a következő nagy találkozónkat. :

Nézz szét a V8 Fanatics garázsban: V8 Dream Team.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük